Jana Aston: A szerencse lovagjai
Las Vegasban minden megtörténhet. És meg is történik.
Mindig jó kislány voltam. Keményen dolgozom, betartom a szabályokat és elérem a kitűzött célt.
De néha a jó kislányok is olyasmire vágynak, ami nem tesz jót nekik.
Vagy olyasvalakire, aki nem tesz jót nekik. Mondjuk, az új főnökre.
És néha nagyon csúnya dolgokat tesznek, hogy felkeltsék a figyelmét. Mondjuk, árverésre bocsátják a szüzességüket.
Ki gondolta volna, hogy ennyire mérges lesz?
Talán nem ez volt életem legjobb terve…
Hogy mit nem szabad csinálni Las Vegasban? Hozzámenni egy idegenhez.
Az egész este az én ötletem volt. Én voltam az, aki „ébredjünk
tigrissel” jellegű éjszakát javasolt, csak a végén nem egy
nagymacskával, hanem Vince Rossival az ágyamban ébredtem, és egy gyűrű
csillogott az ujjamon.
Vince teljesen más, mint képzeltem, és megtestesít mindent, amiről
fogalmam sem volt, hogy kellhet nekem. Hirtelen minden porcikámmal
szerelmes lettem a véletlen hozta férjembe, és egyáltalán nem akartam
véget vetni ennek a házasságnak.
Tartson örökkön örökké. Mit számít, hogy alig ismerjük egymást?
Statisztikai szempontból legalább olyan jó esélyeink voltak, mint
bármelyik párnak.
És szinte már el is hittem ezt, míg meg nem kaptam az érvénytelenítő papírokat…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése