Winter Renshaw Ui.: ​Rohadj meg … és most komolyan is gondolom (Ui. 1-2.)

  

Kedves Isaiah!

Nyolc hónappal ezelőtt csak egy harcba készülő katona voltál, én meg egy pincérnő, aki ingyen palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig időzik rajtad a tekintete.

De észrevetted.

Egy sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mielőtt elmentél. A nyolcadik napon elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a címünket.

Az összes leveledet megőriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak.

Egy hónapja viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna.

Ha arra gondolok, hogy… majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult lelkedet.

Majdnem.

Bármi legyen is az – remélem, jó okod van rá.

Maritza a pincérnő

Ui: Rohadj meg… és most komolyan is gondolom

 Ui: Rohadj meg… és most komolyan is gondolom

 

 

Kedves Melrose!

Amikor először találkoztam veled, idegen voltál.
Másodszor, a szobatársam.
A harmadik alkalommal világossá tetted, hogy hamarosan akkora szálka leszel a szememben, mint még soha, senki.
Túl hangosan kornyikálsz a zuhany alatt, és elhasználod az összes meleg vizet.
És pokolian szeretsz parancsolgatni.
Sokféleképpen komplikálod az életemet.
De nem számít, milyen erősen igyekszem, nem tudok nem gondolni rád.
Őszintén… nagyon felkavarsz.

El akartam mondani ezt neked, le akartalak ültetni, lenyelni a büszkeségemet, felhagyni a köntörfalazó viselkedésemmel, és megmutatni egy olyan oldalamat, amelyet még senki nem látott… ám akkor történt egy vallomás, ami végtelenül megváltoztatott mindent – akkora bombaként hatott, hogy földbe gyökerezett a lábam.
Hogy lehetséges, hogy nem láttam előre, ezt sosem tudom meg.

Sutter

Ui.: Kívánlak

 Ui.: ​Kívánlak …és most meg is szerezlek